Sokadig újrakezdés

Új év …

Sokadig újrakezdés!Hm! Igen azt hiszem én egy túlélő vagyok! Rá kellett jönnöm az elmúlt napokba, amikor is sok-sok embertársamhoz hasonlóan számot vetettem az elmúlt évemmel, éveimmel, hogy én egy túlélő vagyok. Rájöttem arra is, hogy az ember egy csodálatos lény, akit visznek előre a gondolatai, az érzései. És hála Istennek, engem is visznek. Ugyan még nem tudom hová, de kíváncsian várom.

Új évi fogadalom? Hajlamos vagyok fogadkozni, hogy mostantól így lesz, meg úgy lesz, .. hogy mostantól így teszek, meg úgy teszek, vagy nem teszek… , aztán valahogy mégse azt csinálom, amit ésszel elterveztem, hanem visznek az érzéseim valahová egészen máshová. Így én az új évvel kapcsolatban azt fogadtam meg, hogy nem fogadok meg semmit. Ennyi! Tutira játszok, mert így kevésbé fájdalmasabb beismerni, 1-2 hét után, hogy “na, lám-lám megint mennyire gyenge vagyok, hogy nekem még ezt a fogadalmat se sikerül betartanom”. Ugye így sokkal kényelmesebb. Igen, mert igenis nehéz az embernek a hibáival szembenézni. Nekem is nehéz.

Visszatérve: milyen évem is volt? Először azt gondoltam, hogy jó “szar”, de később rájöttem, hogy ez nem igaz. Ha lehetne, akkor az idei évre is csak ennyit kérnék, és hogy ennél ne legyen rosszabb. Oké, nem volt minden sétamenet, de ha még előrébb tekerek az életembe, akkor látszik, hogy voltam ennél sokkal lejjebb érzelmileg-lelkileg-anyagilag-egészségileg-fizikailag. Tudni kell, hogy pár éve történt egy igen nagy törés az életembe: elvesztettem életem párját. Nehéz volt a talpra állás. Ma már nem is tudom, hogy is csináltam, de végigcsináltam. A múlt év is arról szólt, mint az előző, történetesen, hogy megpróbáltam az atomra hullott kis darabjaimat összerakni. Persze úgy jártam, hogy mint az a váza, ami széttörik, és miután összeragasztják, újra váza lesz ugyan és szépen lehet bele tenni virágot, de már nem ugyanolyan. No, a ragasztás az meg volt nálam az előző évben, tavaly csak a látható ragasztásnyomokat próbáltam eltüntetni, és még nem végeztem, de állítólag már szépen haladok. Sajnos, vagy éppen nem sajnos, túl sok időm van gondolkodni, elmélkedni és elemezni a dolgokat. Ez, és még sok minden más visz előre nap, mint nap.

A tavalyi év is hihetetlen változásokat hozott. Most nem akarom részletekbe menően taglalni, de így utólag rájöttem, hogy volt olyan dolog, ami szinte kilátástalan helyzetbe sodort, de valahogy mindig jött az életembe egy ötlet, egy ember, egy kapcsolat, egy segítő kéz, aki, ami kiemelt a helyzetből és láss csodát a dolgok minden érintett fél számára megnyugtatóan rendeződtek. Na, jó értek veszteségek is. Jó pár embernek, és a velük való nyögvenyelős kapcsolatnak mondtam búcsút teljes elhatározással. Rájöttem, hogy annyi bosszúságot és annyi negatív energiát és annyi rossz érzést táplálok velük szemben, hogy nincs helyük az életemben. Nem is értem, hogy annyi éven át miért is tartottam velük a kapcsolatot, miért és áldoztam fel értük és kapcsolatunk fenntartásáért magamat, és az energiáimat. Persze tudom a választ. Itt jön az, hogy túlontúl nagy az alkalmazkodó képességem. (Erre szoktam mondani, hogy ez az egyik jó tulajdonságom a környezetem szemében, de a saját szemszögemből nézve a rossz tulajdonságom is egyben.) Sajnos hajlamos vagyok (ma már egyre kevésbé) a saját érdekeimet háttérbe szorítani és mások jólétét helyezem előtérbe. Na, és itt jött tavaly a változás. “Fura lettél!” Szokta mondani a környezetembe sok ember. Egyszerűen ettől a szótól a falnak megyek. Persze csak azoknak lettem fura, akiknek ma már nem hagyom, hogy kihasználjanak és élősködjenek rajtam.

Szóval változtam, és sokat! Anyukám véleménye szerint (mert nekem az Ő szava a szent), végre előnyömre. Csak ez számít!

Tehát csak annyit kértem a jó Istentől, hogy csak egészségem legyen nekem és a családomnak és hogy élet egyéb területeit rendezze úgy, hogy nekem a lehető legjobb legyen (Ő csak tudja mi a jó nekem, nem igaz?). Ja, és még csak annyit szeretnék, önző módon megint csak magamnak, hogy ez az út amin elindultam, vigyen a előrébb az önismeret, a lelki fejlődés terén, mert úgy érzem, vagyis tudom, hogy minden a lélekből indul.

Helló Világ!

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!